A Kötelmi eljárásokról szóló törvény (1978), 154. szakasza kimondja, hogy az, aki másnak kárt okoz, köteles azt megtéríteni, kivéve, ha bebizonyítja, hogy a kár az ő hibájából következett be és a kár megtérítése nem kötelező. Az okozott kárért történő felelősség vállalás, a kártérítési kötelezettségre korlátozódik. A kártérítés, valójában az okozott kárért járó büntetést jelképezi. Viszont a kártérítés nem büntetés, amely annak mértékének meghatározásában is jól látható. A kártérítés összege, mindig a kár mértékével arányos összeg.

A jog megkülönbözteti a vagyoni (anyagi) és a nem vagyoni (erkölcsi) kártérítést. Az anyagi kár gazdasági jellegű, vagyoncsökkenés, vagy valamilyen vagyoni érdek vagy jog megsértése, illetve a kötelezettségek mértékének növekedése, pl. természetes vagy jogi személy pénzbeli tartozásai.

A törvény szerint, ennek két fajtája lehetséges:

- Közönséges kár (a tulajdonjogok/vagyon csökkenése, anyagi javaknak minősülő dolgok megrongálása vagy megsemmisítése)

- Elmaradt haszon/jövedelemkiesés (ami a dolgok rendes menete vagy különleges körülmények alapján ésszerűen elvárható volt, és amelyet a károkozó cselekménye megakadályozott)

Az elmaradt haszonnak három formája van:
      • Természetes hozamkiesés
      • Civil hozamkiesés
      • Kiesett bevétel


A nem vagyoni kár, mint olyan, ebben az értelemben nem gazdasági jellegű. A nem vagyoni kártérítés a kártérítési rendszer egyik legkevésbé kézzelfogható része, ahol nem konkrét vagyoni kárért tartozik helytállni a felelős, hanem egy immateriális, eszmei sérelemért. Ez lehet a személyes tulajdon megrongálása, fizikai vagy lelki fájdalom okozása vagy félelem kiváltása. Megkülönböztetünk különféle eseteket, amelyek után igényelhető a nem vagyoni kártérítés:

      - Fizikai fájdalom
      - Lelki fájdalom
      - Félelem
      - Az élettevékenység csökkenése
      - Családtag halála vagy közeli hozzátartozó rokkantsága miatti lelki fájdalom