VÁLÁS + ELTARTÁS

Válás közös megegyezés alapján vagy peres eljárás keretein belül

A Családjogi törvény (2005) minden házastársnak jogot biztosít a váláshoz, "ha a házastársi kapcsolatok súlyosan és tartósan megromlottak, vagy ha a házastársak életközössége nem valósítható meg". (Porodični Zakon čl. 41."Sl. glasnik RS", br. 18/2005, 72/2011 - dr. zakon i 6/2015). A válás történhet közös megegyezés alapján vagy ennek hiányában, peres eljárással. Válási perben az egyik házastárs, azt kéri a bíróságtól, hogy állapítsa meg a házassági életközösség megszűnését.

Ennek a pernek az előfeltétele, a megegyezés hiánya a házasság megszüntetésének szándékával, vagy annak befejezésének módjával kapcsolatban - ha a házastársak válni akarnak, viszont más kérdésekben nem értenek egyet, közösen javasolhatják a bíróságnak a házasság felbontását. Ezzel a perrel, a terhelttel szemben a szülői jogok megvonásáról és a családon belüli erőszak elleni intézkedésekről szóló határozatot lehet igényelni. A közös vagyon megosztásáról, külön eljárásban döntenek meg, az nem lehet házasság felbontása iránti per tárgya.

A válási eljárások, amelyek a közös szülői felügyelet alatt álló gyermekeket is érintik, sürgősek, és a rendeletek szerint legfeljebb két tárgyalás erejéig tartanak. Az első tárgyalásra a kereset, a bírósághoz való beérkezésétől számított 15 napon belül kerül sor. Az indokoktól függetlenül bármelyik fél kérheti a válást, és a bíróság nem fog keresni kivetnivalót a házastársban. Ez a mi jogrendszerünk által elfogadott elv, "bűnösség nélküli válásnak" nevezik.

Eltartás (Alimentáció) - kiskorúak és felnőttek eltartása

Maga az alimentáció (tartásdíj) szó is valamilyen nevű támogatást jelent, gondoskodás formájában, enni adni valakinek, stb. A családjog szerinti tartásdíj a következő személyek javára történhet:


- gyermek,
- a gyermek édesanyja,
- házastárs,
- szülők,
-rokonok számára.


Az eltartás eltérhet aszerint, hogy milyen jogi alapon keletkezik: jogszabály vagy szerződés alapján (élethosszig tartó tartási szerződés, élethosszig tartó vagyonfelosztási szerződés), jogsérelem alapján, ill. egyéb módon.
A családtörvény rendelkezései szerint a házasság nem bontható fel tartásdíjról szóló határozat nélkül. Megegyezés alapján történő válás esetén, a szülőknek meg kell állapodniuk a tartásdíj nagyságában is. A visszaélések elkerülése érdekében a bíróságnak meg kell állapítania, hogy a szülők tartásdíjról szóló megállapodása a gyermek érdekeit szolgálja-e. Peres válás esetén a bíróság a tartásdíj összegét a válásról szóló ítéletében határozza meg. Ezért a tartásdíj mértéke mindkét esetben a gyermek érdekeit védő állami szerv megítélésétől függ. A tartásdíjat az a szülő fizeti, aki nem gyakorolja a szülői jogokat, vagyis az a szülő, amelyikre nincs rábízva a gyermek gondozása, nevelése. A tartásdíj fizetési kötelezettség a szülői jogok megvonása esetén is fennáll. A tartásdíj fizetésének elmulasztása a Büntető törvénykönyv 195. szakaszának (1) számú bekezdése értelmében bűncselekménynek minősül.


A házassági vagyon megosztása (házastársak közös vagyona)

A házastársak közös vagyonának megosztása mindig bírósági határozattal történik, és történhet a házasság ideje alatt, illetve annak megszűnése után (a válás során). A házastársak közös vagyonának megosztása az egyes házastársak közös vagyonban való résztulajdonának vagy vagyonkezelői részesedésének meghatározása. Kinek van joga kérni a házastársak közös vagyonának megosztását?


- Házastársak;
- Az elhunyt házastárs örökösei;
- Annak a házastársnak a hitelezői, akiknek a különvagyonából a követelést nem tudta rendezni.


A közös vagyon megosztása a közös vagyon megosztásáról szóló megállapodás alapján történhet, amelyet a házastársaknak közjegyzői (kötelezett) okirat formájában kell elkészíteniük. A válás során is a bíróság a házastársak megállapodása alapján hoz ítéletet. Ha a házastársak nem tudnak megállapodni a vagyonmegosztásban, azt a bíróság határozza meg. A Családjogi törvény előírja, hogy vélelmezni kell, hogy a házastársak a közös vagyon megszerzésében a házasság fennállása és az életközösség fennállása alatt egyformán részt vettek, ami azt jelenti, hogy a közös vagyont a két házastársra fele-fele arányban kell elosztani. Annak a házastársnak kell ezt bizonyítania, aki úgy véli, hogy hozzájárulása és így a közös vagyonból való részesedése nagyobb, és őt terheli ennek a ténynek a bizonyítása.